A biodízel és bioetanol olyan anyagok, melyek megújuló energiaforrásokból készülnek, így használatuk nem véges, és nem terheli annyira a környezetet. Ennek ellenére azonban, nemhogy csak nagyon kevesen használnak ilyen üzemanyagokat, de a legtöbben – ha hallottak is róluk – nem is tudják, egyáltalán mi fán teremnek.
A bioetanol
Ha nem is fán terem, alapvetően növények felhasználásával készül, és egy benzint helyettesítő, vagy annak adalékaként szolgáló motor-üzemanyag. A bioetanolt gabonanövényekből, és/vagy magas cukortartalmú növényekből (cukorrépából, cukornádból) állítják elő erjesztéssel. Nem kizárt olyan alapanyagok felhasználása sem, melyek kémiai-biológiai folyamatok által cukorrá alakíthatóak. Ilyenek a keményítő, vagy celluóz anyagokat tartalmazó növények, úgy, mint, burgonya, kukorica, búza, szalma, gabonaszárak, fa, fűfélék, vagy az élelmiszeripari nyersanyagok termelésekor, illetve feldolgozásakor keletkező hulladékok.
A folyamat (amely röviden egy desztillációs eljárás) nagyon hasonló ahhoz, ahogy az alkoholos italokat készítik. A gyártási eljárás a következő fő folyamatokat tartalmazza: alapanyag előkészítése, darabolás, majd a rostok és sejtfalak roncsolása. Az így nyert folyékony halmazállapotú anyagból több fokozatú desztilláció útján 95-99 % tisztaságú alkoholt állítanak elő.
A nagy tisztaságú alkohol többféle módon használható fel üzemanyagként: magában, üzemanyaggal keverve, vagy a magas oktánszáma miatt (oktánszámnövelő) üzemanyag-adalékként is felhasználható belsőégésű motorok üzemeltetésére.
Tiszta formában több térfogatszázalékban keverik be, többek között E5, E10 és E85 néven futó üzemanyagként, ahol a számok a benzinben található bioetanol százalékát jelentik. Például a bioetanolt a 95-ös oktánszámú benzinnel 85-15% arányban keverve (ahol a 85 százalékban biológiai úton előállított etanolról és 15 százalékban 95-ös oktánszámú benzinről beszélhetünk) elállított hajtóanyag neve az E85. Az E85-öt a jövedéki adókedvezmény miatt a jelenlegi benzináraknál akár 30-35 százalékkal is olcsóbban lehet megvásárolni.
Bioetanol használatakor azonban arra fontos figyelni, hogy tiszta formában, önálló üzemanyagként különlegesen erre átalakított motorokban, vagy az eleve így kiépített gépjárművekben lehet használni!
A biodízel
A bioetanolhoz hasonlóan növényi alapanyagokból készül, pontosabban szólva “telítetlen zsírsavakból előállított metil észter”. Alapanyagai lehetnek a növényi olajok: repce, napraforgó, szója és egyes pálmafajták, Európában azonban az éghajlati viszonyokból adódóan elsősorban a repce és a napraforgó termeszthető.
Az így előállított észter alapú folyadék önmagában bioüzemanyagként, a fosszilis hajtó-anyag helyettesítéseként, vagy azzal keverve annak pótanyagaként használható. Ennek használata azért előnyös a kőolajjal szemben – melynek a képződése évmilliók eredmé-nye –, mert a biodízel alapanyagai viszonylag gyors biológiai és kémiai folyamatoknak eredményeként jönnek létre.
Kétségtelen azonban, hogy a biodízel használata hátrányokkal is jár: a motorokat át kell alakítani, melyek fogyasztása megnő. Az átlagos dízelhez képest magas az üzemanyag viszkozitása, ami a téli hónapokban, hidegebb környezetben indítási problémákat okozhat. A motor szabványosítása ráadásul bonyolult, és az oxidációs katalizátor használata nehézségekbe ütközik. Végül, de nem utolsósorbana biodízelt használó autó "kellemetlen" szagot bocsát ki ("guruló krumplisütő").
A fenti hátrányok kiküszöbölése azonban viszonylag egyszerűen, kis erőfeszítéssel kiküszöbölhetők, melynek során a repce- (ill. napraforgó-) olajat (triglicerid) lúgos közegben metanollal reagáltatják és termékként repce- (vagy napraforgó) olaj-metilésztert (RME) és glicerint kapnak.
A biodízelnek két fajtája van: RME - repce-metil-észter és SME -napraforgó-metil-észter.